Yonghegong – lámatemplom

Date: 2012.04.13 | Category: Uncategorized | Tags:

Az első nap, mikor megérkeztünk Petiék lakásába, szinte azonnal megakadt a szemem a TV állványon lévő lila színű pálcika kupacon. Oda is léptem hozzájuk, láttam, hogy három csomagnyi aranyozott kínai írással díszített rudacska, egy csomagban olyan harminc darab, egy szál olyan 40 cm hosszú lehetett. Elsőre csillagszórónak néztem őket, aztán felvilágosítottak, hogy ezek speciális füstölők, amiket láma templomokban kell meggyújtani. Egyből elkezdett érdekelni a dolog, és megfogadtam megnézem milyen egy ilyen szertartás. Tegnap mikor a Stadionhoz utaztunk és tanulmányoztam a metró megállók neveit felfigyeltem a lámatemplom megállójára. Mivel még Peti sem volt ott megbeszéltük, hogy ma megnézzük a helyet.

Induláskor mind a három csomag füstölőt magunkhoz vettük, bár nem értettem miért, gondoltam nekem kb egy darab is elég, minek sétáltatjuk meg a többit.. Bár csak pár metrómegállónyit kellett utazni, az odaút mint mindig, most is tartogatott némi érdekességet. Kiderült ugyanis, hogy a metrók biztonsági rendszere nem kijátszhatatlan. Igaz ugyan, hogy a kézitáskákat, hátizsákokat átvilágítják, mielőtt érvényesítenénk a jegyet, de mi a helyzet azokkal a csomagokkal, amik nem férnek át az átvilágító alagúton? A megoldás az, hogy semmi. Tehát a nagymamák kedvenc bevásárló kocsija teljesen megrakva, vagy például egy gázpalack minden ellenőrzés nélkül simán átmegy a rendszeren. Egy másik dolog, ami csak most tudatosult bennem, hogy az utcán alig van hajléktalan. Eddigi ittlétem alatt talán ha összesen három koldúst láttam. Amíg a metró megállótól eljutottunk a templom bejáratáig, mindenhol füstölőket akartak ránksózni. Nem értettem mire ez a feljhajtás..

Ahogy beléptünk a kapun és a templomegyüttes kertjébe értünk egyre távolodva az utca zajától, valami különös nyugalom lett úrrá rajtam. Alig pár perc alatt teljesen megfeledkeztem a külvilágról. Az első templom előtt megállva értelmet nyert a füstölők mennyisége.  Egyszerre 3 füstölőt volt célszerű meggyújtani és a két kezünk közé fogni, mint amikor imádkozunk. Ezt követően le kellett térdelni a templom bejáratával szemben olyan 10 méterre, egy erre alkalmatos puffra, majd derékból meghajolni párszor. A hajlongás közben, mint megtudtam lehet kívánni. Hát én kívántam mindent ami eszembe jutott, csak úgy hadartam magamban a kívánságokat, még alternatívákat és prioritásokat is sikerült végigfuttatnom a 3-4 hajlongás között. Ezután bele kellett dobni a füstölőket egy konténerbe, aminek alapja 1m × 0,5m és 0,5m magas lehetett. Az edény több mint félig volt. A füstölőket ezzel Buddhának ajánlottuk.

A hely különlegessége, az eddig meglátogatott nevezetességekkel szemben, hogy betölti a funkcióját és a mai napig szerzetesek lakják. A templomokban sétálva többükkel találkozhattunk is. A templomokba belépve buddha szobrokhoz lehetett imádkozni és füstölőket lehetett felajánlani nekik, az ajánlott mennyiség 3 darab volt itt is, azonban ezeket itt már nem lehetett meggyújtani.

Az első temlomban három buddha volt, a múltat a jelent a jövőt szimbolizálták. A másodikban az egészséget, a hosszú életet jelképezte, a harmadik az üvöltő oroszlán volt, melynek hangja az egész világon hallatszik. Ezektől teljesen átszellemültünk. A templomok előtt ugyanígy égettük a füstölőket, a különös az volt hogy már teljesen elfelejtettem miket kívántam korábban, igazából már nem is kívántam semmit. A füstölőket egyébként elég nehéz volt meggyújtani, és volt hogy a Peti füstölője olyan 20 cm magasan lángokban állt, amit lóbálással sem sikerült eloltania, így újra túrista látványosság lettünk, és csak úgy csattogtak körülöttünk a fényképezőgépek. Ezt kipihenve megbeszéltük, hogy leülünk egy kicsit és felolvasom, amit a magyar útikönyvem ír a helyről. Elkezdtem olvasni, és arra lettem figyelmes, hogy nehezemre esik beszélni, és alig tudom kiejteni a szavakat. Kérdeztem Petitől, hogy ő hogy van, azt mondta rá nincs igazából hatással a hely, de láttam, ahogy csukódnak le a szemei, és megjegyezte, hogy tudna azért aludni egyet, szóval később még csak úgy ücsörögjünk a kertben, mondam rendben. A leírásból azért megtudtuk, az egyik templomban van egy 18m magas szobor, igazi érdekessége, hogy egy fatörzsből faragták ki, és köré építették a templomot. Nekiláttunk megkeresni a helyet.

A következő templomban rá is bukkantunk, valóban hatalmas volt, lenyűgöző látvány. Amint tovább sétáltunk, és beléptünk egy újabb templomba megdöbbentő kép tárult elénk, bevallom én először az előttünk álló buddha hatalmas lábfejét láttam meg, amit a szememmel elkezdtem követni egészen a térdéig, ott azonban elakadtam, mert a többszintes épület első szintjének tetejéig értem. Közelebb kellett lépnem egészen a buddha lábához, hogy felnézhessek a szobor három emelet magasan elhelyezkedő fejéig. Hihetetlenül hihetelkenül hatalmas valamit képzeljetek el! Nem akartunk hinni a szemünknek!

A templomok mellett, oldalt találtunk egy szuvenír boltot, különböző szerencsét hozó nyakláncokat, köveket, karkötőket, szobrokat lehetett vásárolni, meglehetősen drágán. Viszont kinéztem magamnak egy karkötőt, amit nem tudtam otthagyni. Már csak ki kellett választani a megfelelőt, volt ami az üzleti sikereket segítette, volt ami a karriert, vagy az egészségre volt jó hatással. Az én karkötőm fölé viszont a bölcsesség felirat volt írva. A születési évem alapján be kellett mondanom a kínai horoszkópomat(disznó), és már a kezemen is volt az ékszer. Bankkártyával fizettem, ami izgi volt, majd csekkolom, hogy mennyit vettek le ténylegesen a számlámról.

Végül az összes füstölőnk elfogyott. Még sétáltunk kicsit a templomkertben, megnéztünk pár kiállítást, a korábban érzett hatás azonban szinte teljesen elmúlt. Egy biztos, ez az a hely, ahová az elkövetkező héten még vissza fogok jönni.

Később az utcán sétálgatva egy újabb meglepő kínai szokással szembesültem. Egy késő délutáni órán egy pizsmába öltözött nő jött velünk szemben, ráadásul papucsban. Először azt hittem rosszul látok, majd pedig azt, hogy alvajáró, végül kiderült, hogy ez itt teljesen normális. Másik számunkra teljesen szokatlan látvány, hogy a kisgyerekek csecsemők, csak egy bizonyos korig hordanak pelenkát. Ezt követően alsógatya/bugyi nélkül adják rájuk a nadrágot, aminek a feneke teljesen fel van vágva, azaz egy hatalmas lyuk tátong a gatyán. Ha a gyereknek ilyen irányú teendője van, akkor azt igyekeznek az út szélén, vagy kuka fölött elintézni a szülők, az azonban talány, hogy mit csinálnak ilyenkor otthon a gyerekkel… Ja… és az autók kerekére, ha parkolnak, kis fa táblákat akasztanak, hogy inkább azt pisiljék le a kutyák.

Ma kipróbáltam a pekingiek egyik kedvenc italát, amit az utcán szinte bárhol kaphat az ember. Nem voltam teljesen biztos mire számítsak, hiszen egy szürke ~2 decis cserép pohárról van szó, ami ráadásul le is van takarva. Szívószállal lehet fogyasztani, 3 yuan. Finom, a citromos joghurthoz tudnám leginkább hasonlítani az ízét. Majdnem ettünk szamár burgert. Igen… Szamár húst. De mégsem, mert a kajáldában csak kínai írással voltak feltüntetve az ételek, így ez számunkra teljesen használhatatlan volt. Megérdeklődtem, hogy esetleg nincs-e kép a kajákról, egy laza “Pictures?” (pikcsör) kérdéssel, amit a csaj “pidzsoe”-nak, azaz sörnek értett, ebből láttuk nincs remény. Tovább álltunk. Végül egy rendkívül jó kajáldát találtunk, ahol degeszre zabáltuk magunkat. Én tonhalas zöldséges rizst kértem, meg ettünk még pár dolgot.