-
Ismerkedés Qingdaoval.
Már az állomás előtt sejteni lehetett, ez tipikus túrista hely. A bejárat előtt mindenhol térképet árusítottak, megnéztem közelebbről, tíz yuan volt az ár. Továbbmentünk, végül egy nyolc yuanos térképet, négyért sikerült beszereznem. Azt azonban már éreztük, hogy hideg van és eléggé fúj a szél, mintha fáznánk. A következő feladat a szállás megtalálása. Menet közben nem hivatalos taxisok próbáltak fuvart szerezni, de sikerült ellenállni.
A szoba egész jó, az ágy kényelmes, van légkondi szóval még fűteni is tudunk, kilátás egy tűzfalra, de ez érdekelt minket legkevésbé. Valahogy meg kellett tudnunk hol vagyunk jelenleg és hogyan lehet lejutni a partra, illetve, hogy hogyan lehet internetezni. Lementem a recepcióra és próbáltam beleadni mindent, hogy megtudjam, amire szükségem van. Nagy nehezen elmagyaráztam, hogy mutassanak már rá a térképen, hogy hol is vagyunk most. Na… négyen álltak neki keresni a térképen és az egész várost pásztázták, mire a négyből három öt perc keresés után ugyanarra a következtetésre jutott, hogy Itt vagyunk a sörgyár mellett.. Az egyik menet közben feladta, biztos nem bírta már a feszültséget.. A másik fontos kérdésem volt, hogy internetet hogy lehet csinálni. Mondom “Internet”!! Semmi. Azaz semmi nem ment át, hogy mint szeretnék. Teljes tanácstalanság. Mondtam, hogy nagyon egyszerű dolgot szeretnék, “Internet”. Na ez az a szó, amit a világ bármely táján megértenek kivéve a Sárga tenger partján, ahol éppen vagyok. A csaj tanácstalanul ránézett a kollégájára, hogy vajon mit is akarok. Még egy próbát tettem: INTERNET!! De semmi, mindketten rázták a fejüket. Ekkor elővettem a mobilomat és próbáltam mutogatni a WiFi elérhetőségeket. Ekkor felcsillanni látszott egy szempár.. Háhá… lesz megoldás gondoltam kaptam is egy jelszót, ami a recepció öt méteres sugarában biztosított internet elérhetőséget. Ez is valami…
Mivel elég éhesek voltunk útnak indultunk, hogy kaját szerezzünk, vagy beüljünk valahová enni. Eleinte nem sok sikerrel jártunk, a város teljesen kihalt, sehol egy lélek, lepukkant kis utcácskák, a házakról omladozik a vakolat. Ajjaj hova kerültünk.. Ám megláttunk egy reményt adó, irányt mutató táblát, a “sör utcája” felirat állt rajta. El is indultunk ez irányba, de jó sokáig kellett menni, hogy végül embereket is lássunk. Betértünk az első helyre ahol láttunk fogysztó vendéget. A szemem egy előre befűszerezett halon akadt meg, mondtam, hogy kettőnknek jó lesz egy ilyen roston sütve. Kértünk mellé egy kancsó barna sört. Az étteremben nagyon rendesek voltak velünk, külön asztalt készítettek elő két székkel, és már hozták is a sört. A bonyodalom ekkor kezdődött, mert megpillantott minket két bátor kínai, helyi menő csávő élre vasalt cuccokban, köldökig kigombolt ingben, akik egyből szóba is elegyedtek Petivel, persze kínaiul. A beszélgetés általános témákról folyt, honnan jöttünk, mit csinálunk itt.. Mígnem aztán odajött pár másik kínai is, és érdeklődtek, hogy csinálhatnánk-e közös képet. Itt indult, hogy mindenki mindenkivel le akart fényképezkedni, és csak jöttek a kínaiak, és mindenkinek kellett a kép velünk. Ezt mosolygás, hajlongások, és nagyon nagy köszönések követték. Mindenki nagyon örült, mi sztároknak éreztük magunkat. Közben kisütötték a halunkat, ami rendkívül ízletes volt. Az első nagy meglepetés fizetéskor ért bennünket, mert a sör amit rendeltünk 45 yuan, ami itt rengeteg pénz. Főleg a sör hazájában, ahol az utcán látható szemetesek is söröshordóból vannak. De nem vitatkoztunk.Kaja után fogtunk egy taxit, és lementünk a tengerhez. Egy aluljárón keresztül juthattunk a partra, ahol rengeteg kajálda és szuveníres csalogatta a vásárlókat. Mivel még éhesek voltunk és szomjasak is én ettem még egy grill halat, Peti pedig nyárson csirkét, a kancsó sör itt 10 yuan volt. Az ízekre itt sem volt panasz. Ezt követően lementünk a partra, és megnéztük mennyire hideg a víz. Hát eléggé… A levegő is lehült, és a szél is fújt. Kicsit fáztunk, Pekingben sokkal jobb az idő. Valahol olvastam, hogy itt augusztusban van a legmelegebb, akkor is 25 fok. Én meg még azt hittem, hogy fürödni is fogunk a tengerben. Most úgy néz ki, hogy vennünk kell még pulóvert, mert kicsit alul kalkuláltuk a ruházkodást. A tengerparton sétálva licitáltunk pár szuvenírre, egész sikeresen, az eredményt majd otthon láthatja mindenki..
A tengerparton beültünk még egy McDonaldba is, itt is ettünk egy menüt. Úgy látszik eléggé megéheztünk. Végülis innen néztük a naplementét. Ezt követően taxiba ültünk és a belvárosba, egy a szálláshoz közeli kocsmához hajtottunk. Majd meglátogattunk még pár helyet, de igazából mind kihalt volt. Ittunk zöld sört, ami egy helyi specialitás, arra tippelünk, hogy zöld tea lehet benne. Eredetileg 60 yuanra tartották kancsóját, mondtuk 30-t adunk érte. Belementek, sőt külön termet is kaptunk, hogy elfogyaszthassuk a sörkülönlegességet. Ezt követően irány a szállás, hosszú volt ez a nap is.
Related Posts
Recent Posts
- Utolsó nap Pekingben (2)
- Távozás Qingdao-ból (1)
- Qingdao a sör a tenger gyümölcsei és az olimpia városa (1)
- Ismerkedés Qingdaoval. (1)
- Utazás Qingdao-ba, ejtsd Csingdáo (2)
- Ekkora színház nincs is a világon (2)
- Ettem bogár bábot… (6)
- Az Ég oltára (3)
- Akrobata show, Hot Pot és Sanlitun (1)
- Egy munkanap Pekingben… (4)