• Akrobata show, Hot Pot és Sanlitun

    Date: 2012.04.15 | Category: Uncategorized | Tags:

    Itt az idő, hogy végre írjak egy kicsit a helyi kikapcsolódási lehetőségekről. Mi lenne erre a jobb alkalom, ha nem egy kellemesen eltöltött szombat este a barátokkal? Peking számtalan lehetőséget kínál, ha egy kis szórakozásra vágyunk. Mehetünk moziba, színházba, koncertekre, az ázsiában (valami megmagyarázhatatlan okból) hatalmas népszerűségnek örvendő karaoke bárok egyikébe. De ha igazán jellegzetesen pekingi előadást szeretnénk megnézni, ami maradandó élményt nyújt, akkor akrobata showra menjünk. Nem fogunk csalódni. A pekingi akrobaták a világ legjobbjai, amúgy sem mindennap látunk ilyen mutatványokat, és még egy előnye van, garantáltan legyőzi a nyelvi korlátokat.

    A hely ahova mentünk Peking üzleti negyedében található. A maga két szintjével a felsőkarcolók árnyékában jelentéktelennek tűnő régi épület. Csak az előtte álló tömeg mennyisége hívta fel a figyelmet, itt valami készülőben van. Az ajtón belépbe az embert rögtön elkapja a színházban vagyunk, mikor kezdődik már érzés. Az első akrobata mutatványt azonban nekem kellett végrehajtani. A feladat az volt, hogy be kell préselnem magam egy eredetileg kínaiakra tervezett apró nézőtéri helyre. Ez a gyakorlatban csak úgy volt kivitelezhető, hogy az egyik lábamat a saját, a másikat pedig az előttem ülő nyakába akasztottam. A közönség között elvétve lehetett kínait látni, öltözetük is elárulta, túristák. A nézőtér teljesen átlagos, méretében az általunk megszokott, díszítése mindenféle cicomától mentes. Ami meglepő volt, hogy az előadás előtt jégkrémet, sőt! Magnumot árultak 10 yuanért, közben a hangszórókból európai zene szólt.

    Alig pár percen belül a nézőtér teljesen megtelt, elhalványultak a fények, és kezdetét vette a műsor.  Kategóriáját tekintve valahol a balett, a cirkusz a színház között helyezkedhet el. A műsor lenyűgöző volt és hihetetlen, a lélegzetünk elállt. Ugyanakkor nagyon emberi, igazi és valóságos is volt. Első ránézésre az akrobaták játszi könnyedséggel rombolták le a fizika törvényeit, dacoltak a gravitációval, pehely súlyúnak tűntek. A gyakorlatokat tökéletesen a zene ritmusára hajtották végre, mosolyogva. De éreztük a feszültséget. Mutatványikat mindenféle biztosító felszerelés nélkül adták elő. Elég egy apró hiba és komoly lehet a baj. És hibáztak. Szerencsére nem lett bajuk. De valahogy ettől lett emberi az előadás. Így lehetett látni, hogy ők valójában élőlények és nem robotok. A mutatványok mögött több éves akár több évtizedes munka rejtőzik, és minden előadás során az életüket teszik kockára azért, hogy másokat szórakoztassanak. A műsor egy órás volt, de még órákkal később is a hatása alatt voltunk.

    Ezt követően taxiba ültünk, hogy átmenjük Peking szórakozó negyedébe a Sanlitunba, hogy találkozzunk másik két Pekingben élő magyarral. Ideális közös programnak tűnt a Hot Potozás. Hogy mi az a Hot Pot? Magyarul “forró edény”, ami két részre van osztva az egyik részében csípős a lé, a másikban nem. Az edényt besüllyestve az asztal közepén, gázláng fölött helyezik el. Lényege, hogy az asztaltársaság tagjai saját maguknak főzhetik meg a pincérek által folyamatosan hordott nyers ételeket. Először poliplábakat hoztak, aztán vékony szeletekre vágott marhahúst, zöldségeket például krumplit, lótuszt, különböző fajtájú gombákat, egy kevés tésztát, kis golyócskákat, amiket nem nagyon sikerült beazonosítani, végül répát, káposztaféléket. A léből csinálhattunk levest, hozhattunk még magunknak körtét, paradicsomot, brokkolit, retket, narancsot, amiket nyersen fogyaszthattunk. Készíthettünk szószokat, amiben lehűtöttük a forró edényből éppen kivett eledelt. Ez egy nagyon népszerű kikapcsolódási forma Pekingben, ideális a feltételeket biztosít baráti beszélgetésekhez. Hogy emeljük az est fényét, az asztalhoz rendeltünk egy tészta készítő embert, aki pár perces akrobata mutatvány során előttünk nyújtott ki egy jó adag tésztát. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a kezdetben 20 cm-es tészta két végét a kezébe vette, majd elkezdte lóbálni, aminek hatására a tészta megnyúlt. Ahogy egyre hosszabb lett a tészta úgy rajzolt különböző formákat a levegőbe, forgatta át a teste körül. Amikor elérte a körülbelül két méteres hosszt a tészta, emberünk elmosolyodott, és összehajtogatva beledobta azt a hot potba. Ide tartozik még, hogy a vacsorához kaptunk kötényt, a ruha szalvétát gőz felett párolták, és nedvesen kaptuk meg, a szemüvegesek pedig mikroszálas törlőkendőt kaptak arra az esetre, ha bepárásodna a lencséjük.

    Az est folytatásaként gyalog mentünk át egy külföldiek által kedvelt szórakozó helyre, mi otthon kocsmának hívnánk. Út közben hatalmas embertömeg, utcai árusok sora, akik roskadásik pakolták ételeikkel az asztalaikat. Különböző saslikok, tengeri herkentyűk, osztrigák, rákok, bogár bábok, és számos ismeretlen kaja fogyasztásra készen. Megérkezés után, sörözés közben pedig folytatódott a beszélgetés, aminek témája mi lehetne más mint világmegváltó üzleti ötletek, és a nők…