• A Pekingi kacsa

    Date: 2012.04.09 | Category: Uncategorized | Tags:

    Azt gondolom, hogy ez a témakör megér egy külön bejegyzést, hiszen aki engem ismer, az tudja, hogy utálom a kínai kaját. Ez a túra egy rendkívül komoly erőpróbának igérkezett számomra több szempontból, de talán a legnagyobb kihívást a kaja jelentette. Mit fogok én itt enni? Kérdeztem még az első nap is. Vendéglátóim szemmel láthatóan nem akartak beletörődni, hogy én itt helyi kaját úgy skippelném, ezért már 2-3 óra elteltével gondolták, hogy megéheztem már annyira, hogy megeszem még a kínait is. Valami egyszerűbbel indítottunk, de ezekről már korábban írtam. A mai nap azonban mérföldkőnek számított a kínai konyha megítélésében.

    Már az első naptól kezdve szó volt róla, hogy Pekingi kacsát fogunk enni, de ez egészen idáig váratott magára. Eléggé éhes is voltam a falmászás után, gondoltam a kacsát tudom milyen, idevele megeszem legyen az bármilyen is. Megérkeztünk az étteremhez, hát egy eléggé előkelő, puccos, hipermenő helyre jöttünk. A hely specialitása a: Pekingi kacsa! Az étlap olyan 1 m2-es könyv volt, amit egy üveg tányéron lehetett körbe forgatni. Ekkor jött a kérdés, hogy mit fogunk enni? Mondom hogyhogy mit? Hát Pekingi kacsát! Jó, de mit fogunk még enni? Mondom nekem elég lesz annyi, ha még esetleg utána éhes lennék, akkor majd veszünk valamit az utcán. Akkor itt ragadom meg a lehetőséget, hogy megkérdezzem: tudjátok-e mi az a Pekingi kacsa? Aki tudja tegye fel a kezét! Azt várhatom, hogy valaki kommenteljen valamit is…

    Szóval mint később kiderült a Pekingi kacsa az leginkább kacsabőr… És abból sem sok. A legértékesebb része az egy fél kacsamellről levágott bőrdarab apró szeletekre vágva. Nagyjából ez a lényeg. Ezt kiegészíti kb 1 fél kacsamell+bőr mm-es szeletekre vágva. Mindehhez kb 10 cm átmérőjű palacsintát adnak! +jár mellé egy kis uborka, hagyma, édes mártás, porcukor és fokhagyma. Nah eddig csinálják meg nekünk, innentől magunknak kell boldogulni. Egy kis palacsintát ki kell venni a tányérra. A kacsamell+bőr szeleteket bele kell mártani a barna édes mártásba és a palacsinta közepére rakni 2×. A külön tányéron lévő kacsabőr szeletet belemártani az édes mártásba rárakni a két kacsamelldarabra. Az uborkát belemártani a cukorba, rárakni az eddigi kupacra, édes mártásba mártani a hagymát, majd a végén mindennek a tetejére reszelt fokhagyma jön. Mindezt ízlésesen összehajtogatni, és jóízűen elfogyasztani. Rendkívül finom étel.

    Csakhogy ezzel igazából nem lehet jól lakni, így emellé rendeltünk még kacsalevest, spenótos földimogyorót, darált hússal töltött padlizsánt, ananászos csirkét, meg egy másik fajta csirkét édes savanyú mártásban spárgával és talán zöldbabbal. Miután mindezt ráhalmozták az üveg forgatható körtányérunkra, már csak annyi dolgunk volt hogy megegyünk mindent amit látunk. Már kinézetre első osztályú eledelnek tűnt, amihez mennyei illatok társultak. Bármit kóstóltam meg ISTENI FINOM volt. Én még ilyen finomat…. Hihetetlen jó volt. Miután elpusztítottunk mindent a gyomromban tökéletes harmónia áradt szét.

    Konklúzió: Mielőtt kiérkeztem utáltam a kínai kaját. Itt imádom a kínai kaját(értsd: már van olyan étel, amit kifejezetten szeretek). Mikor hazamegyek ezek után már nem fogok kínai kaját enni, max, ha én főzöm. Igaza volt annak, aki azt mondta, Peking egyik legfőbb értéke a konyhája. Talán az az étkezésre a legjobb szabály, mivel itt tényleg mindent meg lehet enni, hogy csak azt együk meg, ami ránézésre szimpatikus. Az a kaja nagy valószínűséggel ízleni fog, mégha először kicsit furcsa is az íze. Bátraké a szerencse.